Vágatlanul

A Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítás az 1910-es évek Magyarországára repít: abba az időbe, amikor a fénykép még üvegre született, és a fotográfusok műtermei egyszerre voltak technikai laborok és életmesék színterei. A tárlat a magyar fotótörténet egy különleges és sebezhető kincséből, a vidéki fényképészműtermek két tonnányi, 25 000 darabos, Néprajzi Múzeumban őrzött üvegnegatív gyűjteményéből válogat.

A múzeum Fényképgyűjteményében található üvegnegatívok az első világháború utáni vidéki Magyarország teljes térképét lefedik: 75 település fényképészeinek lenyomatait őrzik. A kiállítás címe, a „Vágatlanul” arra a pillanatra utal, amikor a kép még nem készült el – amikor a fotográfus kezében ott rezgett a valóság. Ezeken a lemezeken nemcsak a megrendelt portrék láthatók, hanem minden, ami a papírképre már nem került rá: a háttérbe tolt paravánok, az árnyékban várakozók, a textilhátteret tartó kezek, sőt néha maga a fényképezőgép is.

A kiállítás húsz vidéki fotográfus világát idézi meg, Steindl Károly körmendi műtermétől a szolnoki Papszt Piroskáig, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első női fényképészéig. A fotókon megelevenednek a társadalmi változások, a viseletek átalakulása, a családi fényképek elterjedése és az első világháború személyes drámái.

A kiállítás a leletmentés történetét is bemutatja: amikor a múzeum munkatársai a húszas években padlásokról, fényképészházak megtelt polcairól vásárolták fel az elfeledett negatívokat, szó szerint a feledésből mentették meg a vidéki Magyarország arcait. A Vágatlanul egyszerre szól a fotográfia emberi és technikai oldaláról. Az üvegnegatívok törékeny anyagukban hordozzák az idő múlását: a repedések, lepattogzott rétegek is mesélnek.

Kurátor: Bata Tímea