Kiállítás

Székátiratok – Kortárs széktanulmányok az AU Műhelytől

A Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása a veszprémi Művészetek Háza, Dubniczay-palotában 2023. okt. 21. - 2023. nov. 26.

Megnyitó: 2023.10.21. 18.00

A kiállítás 2023.10.22.- 2023.11.26. között látogatható.

A Székátiratok című kiállítás tavaly ősszel nyílt meg a Néprajzi Múzeum falai között, mint kamara és utazókiállítás. A kiállítás kiindulópontja a múzeum Bútorgyűjteménye, amelynek ülőbútoraiból, ülőalkalmatosságaiból, székeiből és sámlijaiból inspirálódva az AU Műhely budapesti építésziroda kortárs székeket tervezett. A veszprémi Művészetek Házában a kiállítás nemcsak új formában, de egy új székkel kiegészülve foglalja el a Dubniczay-palota sala terránájának barokk freskótöredékes tereit. Az installáció mozgékonyságát és térbeli adaptálhatóságát a palota adottságaihoz formáltuk. A fogadó intézményt, pedig felkértük, hogy saját gyűjteményük egy székével egészítsék ki a kiállításunkat, helyivé és közössé téve a tárlatot. A Néprajzi Múzeum Madok-programjának kiállításaként egy utaztatható, módosítható, mozgatható kiállítás létrehozása volt a célunk az építészekkel közösen, amit minden egyes fogadó intézmény és közössége közösen gondolkodva, kollaboráción keresztül átírhat.

 

Koncepció, tervezés és kivitelezés:
Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)

Kurátor: Zsoldos Anna és Molnár Tamás (Néprajzi Múzeum), Grászli Bernadett ( Művészetek Háza, Veszprém)

Projektfelelős: Frazon Zsófia

Grafika: Hoffmann Tamás Boldizsár

A kiállítás a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet, kreatív gondolati teret. A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed. Jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék, és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint egy lókoponya, vagy egy gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék. A veszprémi tárlaton a válogatás kiegészül a Vass-gyűjtemény egyik műtárgyával: Csiky Tibor autodidakta, neoavangarde szobrászművész Rietveld-szék átírásával, ami több szálon illeszkedik, de tova is szövi a kiállítás gondolatait.

A kiállítás alapgondolata: az átírás valójában átrajzolás volt. Az építészek szabadkézi rajzaikból készültek a tervek, majd ezekből a műhelyükből kerültek ki a kézzel készített székek. A szabad kéz munkái ezek, ami elfárad a terheléstől és mozgástól, ami aszimmetrikus sormintát rajzol, ami hibázik, és ami pontatlan. A saját készítésű tárgyaknak a paraszti háztartásokban sokszor mindennapi, de néha ünnepi és kitüntetett szerep jutott. Ezeket a tárgyakat használatuk, használójuk és legfőképp készítőjük teszi értékessé. Még abban az esetben is, ha ők ismeretlenek maradnak a tudomány és művészet számára. A tárgykészítésnek ez a módja nem tervrajzok pontos követésén, minden részletet kidolgozó tervezésen, hanem kézügyességen, mesterségbeli tudáson, a szükségen, illetve egy remek ötlet által irányított kreativitáson alapul, amelyről a kiállítás az új és gyűjteményi tárgyak mentén próbál mesélni.

JEGYEK