Felrajzolt könyvek VII.: Bross Eszter: Titkos szerelem

A szerelem a paraszti kultúrában is csak szerelem volt, legyen szó a magyar paraszti társadalom szokásairól vagy szlovén szomszédjaink hagyományairól a 19–20. században. A szándékok tárgyakban, az érzések szimbólumokban öltöttek formát, amelyeket mindkét fél és az őket körülvevő közösség is tudott olvasni.

A szerelem kifejezésének tárgyai a szerelmi vagy jegyajándékok voltak, ezeket a kapcsolat kezdetétől egészen az esküvőig ajándékozhatták egymásnak a párok és családjaik. Az ajándék a kapcsolat minden szakaszában mást jelentett: a szándék megerősítését, érdeklődést, elköteleződést, a jegyesség bizonyosságát. Más tárgyakat ajándékozott a fiú, és mást a lány. A fiú kezdeményezett ajándékával, amelyet sokszor maga vagy közeli hozzátartozója készített, esetleg manufaktúrától, mestertől rendelt. A lányoknak szánt tárgyak mind munkaeszközök voltak, amelyeket használhattak is: leggyakrabban guzsaly (festett, faragott rúd, amelyre a fonásnál a rostcsomót kötik), mosósulyok, fonóba való kis szék vagy kapatisztító. A lány cserébe legtöbbször saját kezűleg hímzett kendőt, jegykendőt, kötényt, bokrétát, hímzett inget ajándékozott. A mézeskalács univerzális szerelmi ajándék, amely egész Közép-Kelet Európában ismert és a vásári kultúrával terjedt el – ezt fiú és lány is adhatta. Az ajándékozás akár titokban, akár nyilvánosan zajlott, eseményhez (májusfaállítás), ünnephez (húsvét) vagy rítusokhoz (esküvő) kötődött. A szeretett személy, a családok és a közösség így szerzett tudomást az ígéretről, a kapcsolatról, a kapcsolat szakaszairól. 

A szerelmi ajándékok legismertebb szimbólumai a tulipán, a páva, a páros madarak, virág- és szívábrázolások. A díszítéseket rajzolták, spanyolozták (a faragást színes viasszal töltötték ki), faragták, vésték vagy hímezték. Kevés ilyen tárgyról olvashatunk le személyesebb vallomást, egyéni érzéseket. Ennek egyik oka, hogy a paraszti társadalomban a házasságok nagy része elrendezett házasság volt, az ajándékok pedig a társadalmi normákat tükrözték.  

A Néprajzi Múzeum gyűjteményének egyes tárgyai a megtört szívről mesélnek. Például az a jegykendő (NM 63.42.2) a 20. század elejéről, amelyről lefejtették a pirossal hímzett feliratot: „Szeretett kedvesem BLGV Fogaddel Szerelemből”. Vagy az az 1907-es, fonóba való kisszék (NM 62.152.1.), amelyet a felirata alapján Zsiga Katinak szántak, és amelyen a díszes ülőfelület alatt – titokban – egy elrontott vonalú kis madárfaragás jelzi a személyességet. 

Bross Eszter falrajza is a múzeumi tárgyakból: spanyolozott guzsalyok, titkos betyárszerelemről szóló pásztortárgyak, monogrammos jegykendők, mézeskalács ütőformák és a Szerelem a levegőben című katalógusból inspirálódott. A felismerhető szerelmi tárgyak és szimbólumok mögött mégis felsejlik az ábrázolhatatlan és megfogalmazhatatlan érzés. 

Bross Eszter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos MA-hallgatója. Művészeti érdeklődését áthatja a népművészet inspirációja. Ez nem csupán animációs munkáiban jelenik meg, hanem festményeiben, rajzaiban és szinte minden tárgyában, amit készít vagy hord. Tükrös szív című zine-jét, amelynek vízfestményeit, akár a díszített mézeskalácsokat, kis képekként lehet tovább ajándékozni, a Gyros nyomda adta ki. Eszter készítette a Vehemencia együttes Szeretlek, de fáj című dalának klipjét is.

A falrajzhoz felhasznált kiadvány: 

Bojana Rogelj Skafar: Szerelem a levegőben. Szerelmi ajándékok a hagyományos szlovén kultúrában. Budapest: Néprajzi Múzeum. 2002. /Kamarakiállítások 7./

A Felrajzolt könyvek sorozat a Néprajzi Múzeum kortárs jelenségekkel foglalkozó MaDok-programjának vizuális kísérleti terepe, amelynek során kortárs alkotók készítenek ideiglenes falrajzokat a múzeumi könyvesbolt melletti fekete krétafalra, a Néprajzi Múzeum kiadványaiból inspirációt merítve.

Falrajz: Bross Eszter

A sorozat ötlete: Gellér Judit

Kurátor: Zsoldos Anna

Szervezés: Jákob-Bódi Kati

Grafikai munkák: Hoffmann Tamás Boldizsár

Szöveggondozás: Szentirmai Dóra

Fordítás: Lakatos Szilvia

Szakmai konzultáció: Szabó Magdolna