A köröstárkányi vőfélybot

2014. február

 

Győrffy István az 1911-es Fekete-Kőrös völgyi kutatása során nem csak az anyagi kultúra feltárására fordított figyelmet. Gazdag hiedelemanyagot gyűjtött, s bár ott tartózkodásának késő nyári, kora őszi időszaka a javában folyó mezőgazdasági munkák miatt nem kedvezett a szokások tanulmányozásának, mégis minden szeme előtt zajló eseményt legalább fényképfelvételeken rögzített. Fotói megőrizték a vasárnap délutáni táncos mulatságok forró hangulatát, lencsevégre kapta a falut járó és a vendégeket lakodalomba hívogató vőfélyeket, a Néprajzi Múzeum gyűjteményét pedig egy köröstárkányi vőfélybottal gyarapította.

A házasságkötés gazdag szokásköre az ország más tájaihoz hasonlóan itt is alapos szervezést és folyamatos irányítást kívánt. Ezt a feladatot látták el a külön-külön lakodalmat tartó menyasszonyos és vőlegényes ház részéről felkért násznagyok és vőfélyek. Az esküvő tanúi, legtekintélyesebb fő tisztségviselői a násznagyok voltak, mellettük a vőfélyek, s köztük különösen a rangosabb első vőfélyek mintegy ceremóniamesterként működtek. Ők irányították a vendéghívogatástól kezdve az egymást követő cselekményeket, feleltek azok zökkenőmentes lebonyolításáért. Az egyes szertartások ünnepélyességét verses rigmusokkal emelték, a menyasszony kikérése, szeretteitől való búcsúztatása alkalmával, a vőlegény családjába való befogadásakor az ifjú pár szószólóiként szerepeltek. Rájuk hárult a fiatal pár boldogságát biztosító mágikus eljárások elvégzése, és nem utolsó sorban a násznép szórakoztatása. Mindezek a feladatok rátermettséget, jó előadókészséget, rugalmasságot, humort és víg kedélyt igényeltek.

A menyasszony adta jegykendő is a kézbe való kendőhöz volt hasonlatos, ezért a keszkenőknek a vőfélypálcán való szerepeltetése szimbolikus tartalmat is hordozhatott. A Fekete-Körös völgyében ezidőtájt az ünnepi öltözet elmaradhatatlan tartozékaként kétféle kézbevaló kendőt viseltek a lányok, asszonyok: a fehér gyári gyolcsból otthon varrt és széles, dús horgolással szegélyezett kerek kendőt, és az újabb divatú négyszögletes tarka, mintás gyári kasmírkendőt. A vőfélybotot díszítő kendők és szalagok rendkívül szennyezett, sérült állapota miatt szükségessé vált a tárgy restaurálása.

Az elemekre bontást kíméletes tisztítás követte. A varrókonzerválás során a meggyengült, szakadozott textíliák megerősítésre, kiegészítése alátámasztó szövetekre rögzítve történt. Az összeállítás végeztével a tárgy stabil, egységes és esztétikus állapotban kerülhetett kiállításra.

A restaurálás folyamata mintegy három hónapot igényelt, amelyről Tumpek Eta restaurátor részletesen beszámol a Magyar Múzeumok online magazinban.

 

Vőfélybot
Köröstárkány, Bihar vármegye
20. század eleje
Leltári szám: 89985

Fotók: Sarnyai Krisztina