Török összetett reflex íj

2014. november

 

Az íj Zichy Jenő gróf gyűjteményéből letétként került a Néprajzi Múzeumba 1920-ban. Semmilyen konkrét adat nem maradt fenn a tárgy gyűjtésével, használatával, előéletével kapcsolatban. Feltételezhetjük, hogy a három expedíció valamelyikén került Zichy Jenő tulajdonába. Jóval halála után jutott azután a múzeumba.

Az íj jellegzetesen török típusú, valószínűleg perzsa közvetítéssel jutott Turkesztán területére, ott pedig Zichy tulajdonába. Készítése a 18. század végére vagy a 19. század elejére tehető.

Az íj szerkezete (anyaga) összetett, visszacsapó (reflex) és visszahajló. Ez a forma és a készítési technológia Közép-Ázsiáig követhető, ahol az i. e. 2. évezredben jelentek meg hasonló íjak. Fő jellemzőjük volt, hogy számos anyag kombinációjával állították elő, valamint hogy az íjak szarva és az íjkar egyaránt a felajzással ellenkező szögben hajlott el nyugalmi állapotban. Az összetett technika hátterében valószínűleg a megfelelő fa hiánya és a lovas íjászatban való elsődleges alkalmazás állt. Mindezek behatárolták az íjkarok lehetséges méretét. A rövid íjkar hatékony használatához azonban önmagában a fa már alkalmatlanná vált. Éppen ezért az íj farésze megmaradt egyfajta csillapító anyagnak, és az íj erejét ettől kezdve hosszú évezredekig a szaru és az ín szolgáltatta.

A megrövidült, kellően erős íjkar megfelelő feszítéséhez emelőként szolgált a sztyeppei íj másik újítása, az íjszarvak alkalmazása. Ezek mérete, súlya, szerkezete és az íjkarokkal való szöge korszakonként és területenként eltért. Röviden azt mondhatjuk, hogy kísérletek folytak adott célok minél jobb eléréséhez. E célok közé tartozott a minél nagyobb lőtáv vagy a minél átütőbb erő.

Ebben a mezőnyben a török íj egy egészen szélsőséges típusnak, megoldási formának számít. Kialakulásának és elterjedésének idejét a fennmaradt források alapján a 11. és 12. századra tehetjük, szoros kapcsolatban a Keresztes Hadjáratokkal. A keresztesekkel szemben harcoló muszlim lovas csapatok sokáig párhuzamosan, egymás mellett használták az összetett íj (korábbi) hosszú és (az újabb) rövid szarvú változatát. A rövid szarvú íj térhódítását az tehette fontossá, hogy a keresztesek által alkalmazott (új fajta) számszeríjak hatótávolsága, illetve a keresztes lovagok által viselt lemezpáncélok védőereje nagy távolságra hordó, gyors nyílvesszőket kilövő íjak használatát követelte meg. A rövid szarvú török íj e követelményeknek minden tekintetben megfelelt. A kor legmesszebbre hordó lőfegyverét sikerült a török mestereknek előállítaniuk. Az íj hadászatban való szerepének végleges visszaszorulásakor, azaz a tűzfegyverek általános elterjedésével e török íj mint sport eszköz maradt fenn, mely a török távlövés csúcsait adta a következő évszázadokban.

E török íj típus a természetes anyagokból készült íjak leghatékonyabb változatának számít, ami az íj energiatárolását és -átadását illeti. Minden idők legrövidebb íjáról van szó, melynek párhuzamát leginkább koreai területen találjuk meg. Hasonló, de kevésbé hatékony változatai perzsa és indiai területekről ismertek.

A tárgy száz év multával újra a figyelem középpontjába került. Az íjról az Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. (1041 Budapest, Lehel út 59.) készített CT felvételeket 2013. május 9-én. A vizsgálat célja elsősorban az volt, hogy az íj szárának és szarvának csapolását jobban meg lehessen ismerni, de kíváncsiak voltuk a teljes íj szerkezetére egyaránt. A vizsgálatot Szentgyörgyi Viktor (biológus) kezdeményezte, az Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. pedig (személyesen dr. Tóth Andrea orvosi igazgató) vállalta ennek ingyenes elvégzését.

Török összetett reflex íj
Leltári szám: 104 727

Tárgyfotók: Sarnyai Krisztina