Egy ősi maja szertartás képei

2015. augusztus

 

A spanyol hódítás előtti Amerika alighanem legkifinomultabb kultúráját mondhatták magukénak a maják az i. sz. I. évezredben. Az építészetben éppúgy kiemelkedőt alkottak, mint a képzőművészet legkülönbözőbb ágaiban, s ők voltak az egyetlenek, akik teljes értékű írást hagytak maguk után. A régészet, az ikonográfia és a néprajz mellett jelentős mértékben ennek köszönhető, hogy a spanyol behatolás előtt évszázadokkal lehanyatlott kultúrájuk számos olyan aspektusa rekonstruálható, ami más ősi amerikai nép esetében nem lehetséges.

Művészi szintre emelt kézművességük egyik legmarkánsabb ágát kerámiaművességük képviselte, melynek legnagyszerűbb alkotásait halotti mellékletként helyezték el uralkodói sírokban. Noha a maja edények többségében egyszerű formájúak, tányérok, tálak és henger alakú vázák, azok többszínű festett vagy domborműves díszítése nem csupán kiemelkedő színvonalú, hanem bepillantást enged a maja kultúra más módon rejtve maradó sajátosságaiba is. Olyan témákat jelenítettek meg rajtuk, mint az udvari élet, a labdajáték, a háború, a mitológia, különféle szertartások.

Ezen az ún. kódex stílusú, azaz a kézzel festett maja könyvek stílusát idéző vázán egy zenével kísért szertartás előkészületei láthatók. A figurális jelenet öt alakja közül négy állatalakban jelenik meg, istenek vagy annak öltözött emberek. Erre utalhat az edényre festett magányos, k'uh-ként olvasható glifa, amelynek legvalószínűbb átírása k'uhul, azaz isteni. A bizonytalanságot az okozza, hogy olyan ún. pszeudo-glifáról van szó, amelyet írástudatlan vázafestő vitt fel az edényre, továbbá hiányzik annak a neve, akire az isteni jelző vonatkozik.

A négy állat-isten, az oposszum, a szarvas, a mosómedve és a jaguár közül az utóbbi különsen figyelemreméltó. Ő az ún. tavirózsa jaguár, aki a fejdíszén látható tavirózsáról kapta a nevét, ami gyakori attribútuma különféle maja mitikus lényeknek, isteneknek, és pszichoaktív tartalma miatt úgy tartják, hogy szerepet játszott a maja szertartásokban.

Egy ilyen szertartás kulcseleme volt az edényen ábrázolt jelenet középpontjában látható ún. balche edény. A szűk nyakú, kúpos aljú korsóban a néprajzi leírások szerint a yucatáni maja nyelven balchénak nevezett Lonchocarpus longistylus fa áztatott kérgéből készült, mézzel kevert folyadékot fermentálták, ehhez a folyamathoz volt szükség erre a speciális edényformára. Az elkészült folyadékhoz különféle növényi és állati eredetű hallucinogén anyagot adagoltak a szertartás során szükséges transzállapot előidézése érdekében, majd szájon át vagy az erősebb hatás, illetve a kellemetlen íz elkerülése érdekében beöntésként juttatták a szervezetbe. Ennek eszköze, egy ún. beöntő zacskó ugyancsak visszatérő eleme a hasonló ábrázolásoknak, mint ahogy olyan vázafestményt is ismerünk, melyen a 'tavirózsa jaguár' tartja kezében, miközben a hátára erősített keretben a balche edényt szállítja, vagy éppen a szertartást követően hányással távolítja el szervezetéből a transzállapotot előidéző hallucinogén folyadékot. A szertartást kísérő zenére a jaguár mögött ülő alakok kezében, illetve nyakában tartott csörgő és kerámiadob utal.

Gyarmati János

Maja edény
Készítés helye: Guatemala, vszg. Nebaj környéke
Készítés kora: késő klasszikus periódus, i. sz. 600-900
Anyag: égetett agyag, ásványi festék
Leltári szám: 73.162.52

Fotó: Roboz László

Grafika: Pillár Éva