Rajzgyűjtések 1.
Csete Balázs ̶ Kalotaszegi rajzgyűjtésekA magyarországi rajzoktatásban már a 19. századtól kezdve meghatározó szerepet kapott a népi kultúra díszítőművészetének oktatásban való alkalmazása. Az országos Mintarajziskola és a Képzőművészeti Főiskola élen járt a magyar stílusú minták gyűjtésében, rajzolásában és azok pedagógiai célú felhasználásában. Az onnan kikerülő rajztanárok kiváló munkát végeztek nemcsak az oktatás, hanem a néprajzi gyűjtések területén is. A Néprajzi Múzeum Rajz- és festménygyűjteményében ezek a gyűjtések is szép számmal képviseltetik megukat, sorozatunkban négy egyedülálló anyagot mutatunk be.
Csete Balázs (Jászkisér, 1893. március 15. - Jászkisér, 1958. február 24.) rajztanár, néprajzkutató-pedagógus, Szolnokon végezte iskolai tanulmányait majd a kiskunfélegyházi tanítóképzőt. Ezt követően művészi pályára készült, de az I. világháború ebben megakadályozta, bevonult katonának, majd 1915-ben a turkesztáni és moszkvai hadifogolytáborokba került. A fogságból hazatérve 1920-tól került kapcsolatba a magyar néprajzi kutatással.

Számos rajza szereplet az 1930-as évek néprajzi és népművészeti kiadványaiban, a nyári szünetekben néprajzkutatásokban vett részt. Rajztanárként évtizedeken át nevelte a csepeli ipariskola, majd szülőfaluja, Jászkisér iskolájának tanulóit. A magyar népművészet és a mindennapi élet kapcsolatát hangsúlyozta pedagógiai munkájában, írásaiban. A háború miatt 1948-ban visszatért szülőfalujába, s annak néprajzával foglalkozott. A Néprajzi Múzeumban közel ezer tételnyi rajza, néhány kézirata és tárgyi gyűjtése van, de a jászkiséri helytörténeti gyűjtemény is szép számban őrzi anyagait.

Kalotaszegi rajzgyűjtések
Csete Balázs gyűjtései közül kiemelkedik a második bécsi döntés után, 1942-1944 között végzett erdélyi gyűjtése, amelynek során rajzban igyekezett dokumentálni Kalotaszeg népművészetét. Nyárszón, a Miklós családnál szállt meg, ahonnan naponta gyalog járta be a medence falvait, helyszíni rajzokat, majd letisztázott tusrajzokat készített elsősorban a bútorokról, hímzésekről, utcakapukról, a temetői fejfákról, népi építészeti alkotásokról. Egyetlen cikkben 1942-ben publikálta a nyárszói anyagát, amelyben végigkövetett egy református gyermektemetést, a teljes szokáskör és a hozzá kapcsolódó tárgykészlet sűrű leírásával. A helyi embereket, koporsókészítőket, fejfafaragókat kikérdezte a díszítmények, jelek, használatáról, a fiatal elhunytak fejfájának díszítési módjáról, a zászlós temetésről, a színek jelentéséről, a szerszámokról.

Összegyűjtötte a fejfa feliratokat és a halotti búcsúztatókat is. A háború miatt azonban félbe kellett hagynia gyűjtőmunkáját, 1944-ben menekülésre kényszerült, kalotaszegi fafaragásai csak 1990-ben Selmeczi Kovács Attilának köszönhetően kerültek kiadásra a Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozatában. Napjainkban a múzeum költözésével összefüggő nagymennyiségű digitalizálásnak köszönhetően most válik elérhetővé teljes Kolozs megyei rajzanyaga. Az általa lerajzolt fejfafaragások nagyrésze elpusztult, hiszen a fejfák is egy emberöltőt bírnak ki, elkorhadnak, kicserélik őket, akárcsak a kapukat, kapuoszlopokat.


A kalotaszegi fafaragás az idők folyamán újabb díszítőelemekkel gazdagodott. Csete Balázs rajzai visszavisznek a korábbi mintákhoz és inspirációs forrást adnak faragó, hímző, rajzoló, alkotó, kézműveskedő érdeklődők, de akár színezni vágyó gyermekek számára is. A folytatásban jászsági, békési, tolnai gyűjtéseit tesszük közzé hamarosan.
A Néprajzi Múzeum Rajz- és festménygyűjteményében tovább kutathatunk:
http://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.06.05.php?bm=1&as=247&kv=610146
Tasnádi Zsuzsa