Manga János – „a palócság tudósa”

Manga János néprajzkutató, pedagógus, népművelő 1906-ban született a ma Szlovákiához tartozó Pereszlény községben. Középiskoláit Ipolyságon és Budapesten végezte, egyetemi éveit is Budapesten töltötte.

Fiatalon kapcsolatba került a néprajzi kutatásokkal, az 1930-as években kezdte hangszeres és zenei gyűjtéseit Nyitra megyében, a legkorábbi 5 múzeumba került fonográfhengerén is 1937-ben gyűjtött Nyitra megyei felvételeket találunk. Az általa gyűjtött, és a múzeumba leltározott közel 130 hengeren több mint 440 dallam található. Figyelme kezdettől fogva kiterjedt a hangszeres zene gyűjtésére is. Hangszer- és hangszeres zene gyűjtései nem korlátozódtak egyetlen hangszerre, vagy hangszertípusra, de fonográfhengerein csak duda, furulya, flóta és kürt felvételeket találunk. Ő rögzítette a Vág-Garam köze tájegység első hangszeres fonográffelvételeit is, melyeken a naszvadi Kelemen László és a bagotai Kollárovics Lukács dudajátéka, illetve az ógyallai Vaskó József furulyázása hallható.

Manga egészen az 1950-es évekig használta a fonográfot. Rajeczky Benjamin 1972-es írásában így ír erről: „az 50-es években is szorgalmasan jártunk vele gyűjteni nem felejtem el mennyire törte a hátamat a gép, mikor Manga motorbiciklijén rázódtam a korszerűnek nem mondható nógrádi utakon.”

Nem csak hangszeres zenei felvételeket készített, de közel 40 hangszerrel is gyarapította az akkori Népzene Osztályt, melynek 1941 és 1949 között muzeológusa volt. Hangszeres megfigyeléseiről több leírást is publikált. 1939-ben az Ethnographia folyóiratban például a Népi hangszerek a Felföldön címmel közölt tanulmányt. 1969-ben jelent meg dr. Ortutay Gyula szerkesztésében a Magyar népdalok, népi hangszerek c. könyve.

Mint fiatal népzenegyűjtő ő is bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió együttműködésében, Ortutay Gyula szervezésében létrejött nagyszabású gyűjtőmunkába. A gramofonfelvételekkel nem kevesebb célt tűztek ki, mint a teljes magyar zenei és szöveges folklóranyag rögzítését. A zenei felvételek szakmai irányítását Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László végezte. Manga a Nyitra megyei felvételek előkészítésében és gyűjtésében vállalt jelentős szerepet. Bartók így ír róla Albrecht Sándornak Pozsonyba 1938-ban: „megbízható, hozzáértő és lelkes zenefolkloristának bizonyult eddig. Megérdemli, hogy munkájában támogassák. Éppen mult héten járt itt; rádiónk megbízásából 2 menyhei asszonyt hozott le: 7 dupla-lemeznyi dalt vettünk föl tőlük; nagyon érdekes régiségeket tudtak, igazi, romlatlan, régi előadásban.”

hangzófelvételek kezelése:

• A magnetofon-anyag lejegyezhetővé tétele végett meg kell gyorsítani a lemezre való átvágás munkálatait.
• A múzeum gondoskodjék megfelelő lemeztároló dobozokról a megfelelő tárolás híján várható károk (deformáció) kiküszöbölésére.
• Műszaki szakemberekkel vitassa meg az osztály a hangos anyag konzerválásával kapcsolatos kérdéseket.

lejegyzések (támlapok):

• Az osztály folytassa tervszerűen a támlapok készítését s vegye igénybe az Akadémia Népzenekutató Csoportjának kilátásba helyezett segítségét.
• Folytassa tervszerűen a támlapoknak mikrofilmezését.
• A Népművészeti Intézettől átvett dallamok fokozatosan feldolgozandók az osztály céljainak megfelelően.

iratanyag:

• Törekedni kell az Adattár kéziratanyagában megbúvó dallamok feltárására és nyilvántartására.
• Az osztály vegye át az Adattártól a Népművelési Intézet cigányzene-anyagát.

hangszerek:

• Megbeszélést kell tartani a hangszerek restaurálásának és raktározásának kérdéséről.
• Tervszerűen folytatni kell az állomány katalogizálását.
• Az osztály fordítson különös gondot a hangszergyűjtemény tervszerű gyarapítására.

Ezen felül időszerűvé vált a folyamatban lévő együttműködések rendezése a különböző zenei archívumokkal:

• Lajtha László csoportjával kapcsolatos jogi problémáink megbeszéléssel és megállapodással tisztázandók.
• A múzeum vezetősége keresse meg a Népművészeti Intézetet és vegye át annak táncanyagát az előzetes megállapodásnak megfelelően.
• Mielőbbi megbeszélésen tisztázandó az Osztály kooperációja az Akadémia Népzenekutató Csoportjával.

A magnetofon fejlettebb változatainak megjelenése, majd a tömegkereskedelembe való bekerülése megkönnyítette a helyszíni gyűjtési munkát. Az 1950-es évektől így lehetőség nyílt a hosszabb terepmunkákra, és ezek során teljes zenei folyamatok rögzítésére, valamint a hangszeres előadások könnyebb és szebb hangzású felvételére is.

Manga 150 magnószalagon található gyűjtését a 2000-es évek elején kapta meg a Néprajzi Múzeum Hangtára. A gyűjtések 1951 és 1977 között készültek, a felvételeken hiánypótló hangszeres zenei felvételeket találhatunk, gyakorlatilag a legfontosabb népi hangszereink mindegyikét megörökítette játék közben. Erdély kivételével valamennyi népzenei dialektusterületen gyűjtött hangszeres zenét, vannak olyan gyűjtőterületei, ahová többször visszatért.

A magnószalagokon lévő hangszeres zenei gyűjtésekről Tari Lujza részletes leírást közölt, melyben ő is megemlíti Manga gyűjtéseinek komplex szemléletét: „A hanganyag lehallgatásakor azonnal feltűnik, hogy Manga az egyes tájegységek népi kultúráját gyűjtéskor is egységben látja, ennek megfelelően annak minden területe iránt érdeklődik. Kutatói szemléletmódjára ugyanis a teljességre való törekvés, s az egységben látás és láttatás jellemző. Különösen kitűnik ez az előadókkal rögzített beszélgetésekből, melyek fontos háttérinformációt jelentenek a hangszeres zenei kutatás számára.”

Reményeink szerint a felvételek hamarosan elérhetők lesznek a múzeum online adatbázisában.

Manga János munkássága rendkívül szerteágazó, számos témakörben jelentek meg fontos publikációi, szakmai anyaga több intézmény között oszlik meg. A Néprajzi Múzeumban a hangfelvételei, lejegyzései, hangszerei mellett több néprajzi tárgygyűjtése, kéziratos anyaga is megtalálható, emellett több mint 1100 fényképpel gyarapította a gyűjteményt.

A múzeumban őrzött fotóanyagából egy érdekes részt dolgozott fel Bognár Dominika, a múzeum fotóblogjában:

https://etnofoto.neprajz.hu/index.php/2025/10/31/manga-janos-ipolysagi-honti-naphoz-kapcsolhato-felvetelei/

Forrás:

Agócs Gergely Vág-Garam köze https://tanc.elohagyomany.sk/vaggaramkoze.html

Manga János: „Jelentés a Népzenei Osztály munkájáról és feladatairól.” 1960, NGYI

Rajeczky Benjamin A magyar népzenei hanglemezek 1972 In: Ferenczi Ilona szerk.: Rajeczky Benjamin írásai Budapest 1976. 334. l.

Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998). Maga János Konferencia, Balassagyarmat