Megjelent a Néprajzi Értesítő 104. száma!

Tavasz végén jött ki a nyomdából a Néprajzi Értesítő 104. száma, amelyben öt tanulmány olvasható. A szerzők mindegyike, legyen akár a Néprajzi Múezum dolgozója vagy külsős szakember, egy-egy, a múzeum nemzetközi gyűjteményeiből kiinduló problémát elemez, ennyiben tehát tematikus számról beszélhetünk. Bár nagyon különböző témákról és régiókról van szó – Kelet-Afrikától Mexikóig, a Balkántól Szibériáig – egységessé teszi az idei évkönyvet az aprólékos részletekbe menő elemző módszertan és a kritikai és reflexív szempontrendszerek következetes – helyenként más-már kíméletlen – érvényesítése.

Az előző két számban már alkalmazott elveknek megfelelően az Értesítő első tanulmánya  egy-egy friss, múzeumi keretek között megvalósuló terepmunkán alapuló eredményeket mutat be. A nyitó írás – Nunguk: mágia és rontás a Meru régióban - ezúttal Régi Tamás immár negyedik éve folyó kutatásainak egy résztémáját összegzi. A tanulmányban terepi (Kilimandzsáró környéke) és gyűjteményi (Bornemisza Pál gyűjtéséből származó nunguk) kérdésfelvetések kapcsolódnak össze izgalmasan és kapnak – a térség és a téma szakirodalmában egyaránt újszerűnek számító - antropológiai értelmezést, amelyet bizonyára további, hasonlóan revelatív elemzések követnek majd a szerző tollából.

Nem friss terepi, hanem archívumi kutatás az alapja Nagy Zoltán tanulmányának, mégis több szálon kapcsolható az első íráshoz. Ahogyan a gyűjteménybe került afrikai mágikus tárgyak elemzése sem lehetséges a gyűjtés egykori körülményeinek kritikai szemlélete nélkül, úgy a múzeum fényképtárában őrzött terepi felvételek valódi kontextusának megértéséhez is elengedhetetlen Jankó János szibériai terepmunkájának elméleti, módszertani és kutatásetikai szempontú vizsgálata. Erre tesz kísérletet a szerző Bankett és vallatás című tanulmánya.

A harmadik és a negyedik tanulmány két gyűjteményi egység elemzésére vállalkozik, erőteljes intézménykritikai olvasatban. Reguly-Miklián Eszter, Paréj Gabriella és Lehtinen Ildikó Tárgyilagosan című írása az elmúlt másfél évszázadban összekeveredett, elkallódott, hanyagul leltározott, félreértett Reguly-tárgyak problématengerében kísérel meg rendet vágni, nem előszőr, de – néhány továbbra is rejtélyes tárgyat leszámítva - remélhetőleg véglegesen. Ezzel szemben Mácsai Boglárka Az örök leltét című írása a múzeum „balkáni” gyűjteményének egy nehezen megfogható, az idők során szintén nyilvántartási és raktározási anomáliák sokaságából sújtott tárgyegyüttese, az egykori Keleti Akadémia-gyűjtemény elemzésének első tanulságait mutatja be. Mindkét hiánypótló, a korai szerzeményezésű tárgyegyüttesek esetében megkerülhetetlen alapkutatásnak örömmel adott helyet a Néprajzi Értesítő.

A kötet záró tanulmányát Az egzotikum lehelete címmel  Fejős Zoltán jegyzi, aki a Néprajzi Múzeum festménygyűjteményében őrzött két Illés Antal-festmény történetét, keletkezésének kontextusát, egykori és mai jelentésrétegeit érintő kutatását összegzi, korabeli források és más gyűjteményekben őrzött, szintén a 20. század eleji mexikói cowboyvilágot témájául választó Illés-művek segítségével.