Ma 100 éve született Kallós Zoltán

„Mikor ién meghalak

Este csendessiégbe,

Vájjatok egy gödröt

E nad víz sziéllyibe.

Nem kiérek tőlletek

Kiészített koporsót,

Kertellyetek ágyat

Vestyezült ágakból.

Halljam mikor e víz

Veri a vállakat,

Nagy fenyő tetején

Meneget e huód.”

A Néprajzi Múzeum ezzel a gyönyörű moldvai keserves ének szövegével és néhány képpel emlékezik a ma 100 éve született Kallós Zoltánra.  A keservest 1955-ben ő gyűjtötte Klézsén Miklós Gyuláné Szájka Rózsától, akinek balladáit és dalait „Új guzsalyam mellett” címmel adta közre 1973-ben. A dal, mint Kallós kutatásaiból kiderül, Mihail Eminescu költeményének keservessé formált népi költeménye, ahogy kötetében fogalmaz: „folklorizálódott műköltészeti termék”. Szájka Rózsa valamikor 1945-1955 között szőtte azt a három kendőt, amit Kallós Zoltánnak köszönhetően 1976 óta a Néprajzi Múzeum textilgyűjteménye őriz.

A népdalszöveg és a kendők szimbolikus módon mutatják Kallós Zoltán életművének igazi eszenciáját: több módon is összekötött, összekapcsolt egymással személyeket, intézményeket, gyűjteményeket, a terepet kutatókkal és zenészekkel, hidat épített kutatás és alkalmazás, tárgyak és folklór, művészet és népi kultúra, múlt és jövő között. Szülőföldje, az Erdélyi Mezőség, és szakmai életének állomásai (Moldva, Gyimes, Kalotaszeg) ugyanúgy szeretettel és elismeréssel emlékeznek ma rá, mint a táncházmozgalom erdélyi és magyarországi képviselői, a néprajzkutatás és a néprajzi muzeológia intézményei. Ebben a sorban áll a Néprajzi Múzeum is, ami csodálatos, fontos tárgyakat, dokumentumokat, felvételeket és fényképeket köszönhet Kallós Zoltánnak.

Emléke legyen áldott!