Ma van Bartók Béla 145. születésnapja!

Bartók Béla születésnapját 2026. március 27-én, pénteken délben tematikus tárlatvezetéssel ünnepelhetjük meg a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításában. A mai évfordulón pedig eláruljuk, mi mindent köszönhet neki a múzeum és mi minden rejtőzik a gyűjteményben:

A Néprajzi Múzeum 2024-ben megnyílt állandó kiállítása 8 tematikus egységben nem egyetlen történetet mesél el, hanem számos témán keresztül ismerteti meg a látogatókat a magyar hagyományokkal és más népek kultúrájával. A kiállításon a látogatók képet kaphatnak többek között a gyűjteményekbe került műtárgyakról, a szakemberek terepmunkájáról, a múzeum történetéről, a népművészet gyöngyszemeiről vagy az őstörténeti kutatásokról.

Nem hiányozhat a kiállítási témák közül a zene sem, hiszen a paraszti társadalmakban vagy a természeti népeknél a zene átszőtte az élet szinte minden fontos területét. Ennek megfelelően az állandó kiállítás több részében is lehetőség nyílik a múzeum Hangtárának felvételeivel és a múzeumban található hangszerekkel való ismerkedésre.

A Terepen témában azt figyelhetjük meg, hogy a népzenekutatók milyen módszerekkel gyűjtöttek. Mint ismert, a népzenegyűjtések fellendülését a fonográf feltalálásának köszönhetjük, amelyet zenei gyűjtésre először Walter Fewkes amerikai antropológus használt 1890-ben, indiánok között végzett kutatásában. Európában Vikár Béla volt az első az új eszköz ilyen irányú alkalmazásában – nyomában pedig nem sokkal később Bartók Béla és Kodály Zoltán is fonográffal indult népzenei gyűjtőútra.

A Hangtár archívumában Bartók Bélához megközelítőleg 1800 fonográfhenger tartozik, mintegy 4500 dallammal. A magyar nyelvterületen gyűjtött anyagok mellett megtalálhatók a szomszéd népek és nemzetiségek dalai is. Ezek a felvételek nemcsak a múzeum honlapján (bartok.neprajz.hu) érhetők el, hanem a kiállításban is bőven böngészhetők. A felvételek mellett a korabeli fonográflejátszókat, a hengereket és a lejegyzéseket tartalmazó támlapokat is bemutatja a kiállítás.

A Néprajzi Múzeum nemzetközi viszonylatban is jelentős fonográffelvételei között Kárpát-medencén túli gyűjtések is találhatók. Legkorábbi példa erre Yrjö Wichmann cseremisz gyűjtése, amely felkeltette a korabeli magyar népzenekutatók érdeklődését. Az 1906-ban készült felvételeket a Kazán és a Vjatka kormányzóság területén rögzítette fonográfra. A tíz hengeren (MH 619–629) lévő huszonnégy dallamot Bartók Béla jegyezte le, aki ennek hatására kezdett foglalkozni a szomszéd és rokon népek zenéjével is.

Bartók először – a Kárpát-medencében folytatott népzenegyűjtéseinek körét tágítva – 1913-ban Észak-Afrikába utazott, hogy az algériai Biskrában és a körülötte lévő három oázisban, Sidi Okbában, Tolgában és El-Kantarában arab népzenét gyűjtsön.

1936-ban Bartók meghívást kapott Törökországba, és anatóliai gyűjtőútja során a délebbre lakó törökök között keresett és talált magyar–török népzenei párhuzamokat. Bartók nagy jelentőséget tulajdonított ennek a magyar és török őstörténetet is érintő kutatásnak, amely az összehasonlító népzenekutatás egyik fontos eredményévé vált. Így ír ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmányának bevezetőjében: „[...] mikor hozzáfogtunk a munkához, az a benyomás vált bennünk uralkodóvá, hogy [...] a pentaton stílusnak az eredete ázsiai, és az északi törökségre mutat [...]. Nyilvánvaló, hogy minden ilyenfajta dallam egyetlen közös forrásból származik, és ez a forrás a központi régi északi-török kultúra.”

Bartók török és Yrjö Wichmann cseremisz gyűjtését a gyűjteményi kiállítás az Őstörténetek témában mutatja be.

A kiállításban fényképeken keresztül ismerkedhetünk meg a legkorábbi népzenei gramofonfelvételekkel, amelyek megvalósulásában Bartók Bélának úttörő szerepe volt. Bartók 1914. február 14-i keltezésű leveléből arról értesülünk, hogy felolvasást készült tartani a Hunyad megyei román zenéről, amelyre a Néprajzi Társaság költségén eredeti adatközlőket kívánt felhozni, és az előadás második pontjában azt illusztrálta volna, hogy „miképpen készülnek a Néprajzi Osztály számára fonográf- és gramofonfelvételek”. Bartók március 18-án megtartotta előadását, és a hunyadi adatközlők budapesti tartózkodása alatt a múzeum saját felvevőgépével 13 lemezen mintegy 30 dallamot rögzített.

22 évvel később, 1936-ban került sor négy dunántúli népzenei anyagot tartalmazó hanglemez elkészítésére. Ezt követte a Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió együttműködése Ortutay Gyula szervezésében, amely a teljes magyar zenei és szöveges folklóranyag rögzítését tűzte ki célul. A felvételek szakmai irányítását Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László végezte. Az előadók kiválogatását helyszíni fonográfos gyűjtés előzte meg, majd az énekesekkel és zenészekkel Budapesten, stúdióban rögzítették a felvételeket. Így lényegesen jobb minőségű felvételek készülhettek, mint fonográffal, és lehetőség nyílt a hangszeres zene tanulmányozására is. A gyűjtemény a lemezek márkanevének hatására Pátria-sorozat néven vált ismertté. Kilenc év alatt 125 lemez készült, ebből 107 került kereskedelmi forgalomba. Részletes dokumentáció is kísérte őket a dallamok és szövegek lejegyzésével, az énekesek adataival és fényképeivel. A kiállításban ebbe a páratlan népzenei anyagba is betekinthet és belehallgathat a látogató. Az eredeti lemezek mellett láthatók többek között a sokszorosításra használt nyomólemezek (matricák), a felvételekről készült lejegyzések, valamint a stúdiómunkát megörökítő archív fényképek.

A 20. század elején a művészek paraszti kultúrához fűződő viszonya jóval összetettebb volt. A parasztság tárgyi, építészeti és szellemi kultúráját a nemzeti jelleg legautentikusabb hordozójának tekintették, így elsőrendű feladattá vált ennek integrálása a kortárs művészetbe. Bartók a parasztzenét – szemben a 19. századi népies műdallal – alkalmasnak találta egy új magyar zenei nyelv megteremtésére. A gyűjtéssel párhuzamosan kezdett népzenén alapuló kompozíciókat írni, elsősorban régi stílusú népdalokat feldolgozva.

A dallamkincs feldolgozására több lehetőséget is felvázolt. A legegyszerűbb megoldás, amikor a zeneszerző a dallamot változtatás nélkül, újfajta harmonizációs lehetőségekkel, esetleg elő- és utójátékkal látja el. Másik lehetőség, ha nem eredeti anyagot használ, hanem saját maga által írt parasztdallam-imitációt. A harmadik pedig, amikor a műben nem jelenik meg konkrét dallamimitáció, de a zenéből „ugyanaz a levegő árad”: a paraszti dallamvilág zenei anyanyelvvé válik.

A kiállítás „Népművészet időről időre” témájában olyan, a Hangtár gyűjteményében is fellelhető dallamokat válogattak, amelyek inspirációul szolgáltak Bartók műveihez.

Érdekes, hogy nemcsak kottákat vagy a hangrögzítés eszközeit láthatjuk a Bartókhoz kapcsolódó vitrinekben, hanem a kiállításban öt, általa gyűjtött tárgy is megjelenik. Ezek többsége hangszer, amelyeket gyűjtőútjairól hozott magával.

Bartók 1913-ban jelentős mennyiségű anyagot adott át a Néprajzi Múzeumnak. Ennek nagyobb része közel 600 darab fonográfhenger volt, amelyek főként Bihar, Máramaros, Ugocsa és Hont vármegyékben gyűjtött felvételeit tartalmazták. Ekkor ajándékozta a múzeumnak a Biharkristyórból (ma Románia: Crișcior) származó, kolindáláshoz használt dobot is.

A Bartók által hozott dob (NM 107966) házilag készült hangszer: fa keretét mindkét oldalán bőr membrán borítja, amelyet összetekert spárgával fűztek össze, így a bőr feszessége is szabályozható volt. Ekkor került a múzeumba a Bihar megyéből származó fakürt (NM 107965) is. A 160 cm hosszú hangszert két darabból illesztették össze, vesszőgúzsokkal rögzítették, felső végénél vasabroncsok tartják össze, a hasítékokba pedig tömítésként gyékénylevelet helyeztek. Szintén 1913-ban ajándékozta Bartók az Algériából származó peremfurulyát (NM 104077) a múzeumnak. Bartók 118 fonográfhengerrel tért vissza afrikai útjáról, és az anyag jelentős részét később le is jegyezte.

Március 27-én pénteken délben személyesen is lehet csatlakozni Bartókhoz a múzeum állandó kiállításában.