Székelyek

Bevezető

Közel másfél évszázados múltra tekint vissza a Székelyföld és a székelyek iránti tudományos érdeklődés. E hosszú időszakban sokféle megközelítés született, melyek hol egymást kiegészítő, hol egymással párhuzamosan futó, hol pedig egymást kioltó narratívákat termeltek ki a régió és a népcsoport természetét illetően. Azonban ezek a Székelyföld-képek nem rendelkeznek éles kontúrral, nagyon sok bennük a misztifikáló és romantizáló elem, a torzulás, és sok a hiátus, mely mind gátolja az egységes kép kialakulását. Azt lehet mondani, hogy a néprajztudomány székelységképe ma is éppolyan forrásban van, mint a kezdeti időszakban. Ez pedig nagy mértékben a Székelyfölddel és a székelyekkel kapcsolatos kutatások és az ezeket felvállaló intézmények alakulásának történetéből eredeztethető.

Máig nincs konszenzus és egységes gyakorlat a területi körülhatárolás tekintetében, ahogy az is újra és újra vita tárgyát képezi, hogy kik a székelyek és melyek a csak a székely népre jellemző kulturális jegyek, milyen tárgyi hagyaték segítségével lehet a legpontosabban megragadni a székely népélet jellegzetességeit, milyen tárgyak révén fejezhető ki leginkább a székely identitás. A Székelyföld népi kultúrájának megismerését, a népi kultúra tárgyi világának gyűjtését végző intézmények számának gyarapodása mellett a gyűjtés és a bemutatás szemléletmódja is sokszor változott, koronként és intézményenként, ami meghatározta nemcsak azt, hogy milyen tárgyak kerültek be az egyes gyűjteményekbe, hanem azt is, hogy ezekhez milyen értelmezések kapcsolódtak.

A kezdeti időszakra az esztétikai szempontokat érvényesítő tárgygyűjtés volt jellemző, ezért a gyűjtemények korai darabjai valamilyen esztétikai elv alapján szépnek és/vagy ritkának, különlegesnek tartott tárgyak voltak. Később a funkcionalitás került előtérbe, a tárgyak esztétikai értéke helyett, mellett azok használatára, a használati módok alakulásának dokumentálására és bemutatására is figyelmet fordítottak a székelyföldi múzeumok munkatársai. A tárgyak együttesekbe és rendszerekbe rendezése, a változatok és változások bemutatása vált hangsúlyossá, hogy végül eljussunk a tárgyakat készítő és használó emberekhez, a használathoz kapcsolódó történetekhez és tárgybiográfiákhoz. Miközben jobban vagy kevésbé exponáltan, de vörös fonalként végig érzékelhetők a székely karakter tárgyakon keresztüli megragadásának és bemutatásának kutatói dilemmái. A kiállítás nem kívánja és nem is tudja ezeket a kérdéseket feloldani vagy nyugvópontra juttatni, ahogy egy egységes kép, narratíva megkonstruálására sem vállalkozhat. Ehelyett az embert, a kutatást és a tárgyakat érintő problémákat a középpontba állítva a Székelyföldre és a székely népcsoportra irányuló kutatói tekintet alakulását igyekszik exponálni, ezek mentén kívánja ráirányítani a nagyközönség figyelmét a Kárpát-kanyar e régiójára és annak magyar anyanyelvű lakóira.

Ezt a fajta megközelítést elsősorban a kiállított anyag jellege motiválja. A kiállítás ugyanis nem egy recens tárgygyűjtés eredményeit, még csak nem is egy intézmény gyűjteményének bemutatását vállalja, hanem a Székelyföldön hosszabb-rövidebb ideje működő múzeumok gyűjteményeiből válogat, és az ekként összerakott anyag összképében felfedezett hiátusokat egyházak, egyesületek, kutatók, gyűjtők anyagaiból egészíti ki. A tárgyak különböző gyűjtőterülettel, eltérő gyűjtési gyakorlattal rendelkező intézmények anyagaiból kerültek ki, ahová más-más időszakban is érkeztek. Ezért a kiállítás, miközben a székely nép által egészen a közelmúltig használt hagyományos tárgyuniverzum egyes tárgyegyütteseit, illetve a tárgyakhoz kapcsolódó kulturális viselkedést szabályozó rutinok, normák és hiedelmek némely aspektusát feltárja, addig másokat a szemlélő képzeletére bíz. Ugyanakkor a kiállítás a megélt és az elképzelt történelem egymás mellé állítására, egyazon kontextusba helyezésére tett kísérlet: a múlttal kapcsolatos értelmezések és az azokban rejlő problémák megmutatására törekszik a múlt lezárása helyett. Merítésünk Románia székelyek lakta megyéit – Maros, Hargita és Kovászna (Județul Mureș, Harghita, Covasna) – állítja fókuszba fotók, tárgyak és történetek segítségével. A kiállítás fő mondanivalója, hogy a székelyek a nem túl kedvező földrajzi és éghajlati viszonyok között, valamint az etnikailag és vallásilag sokszínű Erdélyben, azon belül Székelyföldön az elmúlt évszázadokban működő életmintákat, a túlélésen túl az élet minőségi megélését lehetővé tevő társadalmi és gazdasági modelleket alakítottak ki és számos elemében ma is élő, értékes kultúrát teremtettek. Erre a kultúrára a folyamatos átmenetiség állapota jellemző. A változó, fejlődő, alakuló, azaz élő kultúra természetes dinamikáját a változatos tárgyikultúrában, a leleményes termelői technológiákban, a különleges szokásokban, a sokszínű öltözködéskultúrában is tetten érhetjük.

A tárgyi kultúra adott időszakokra, településekre, kistérségekre jellemzőnek gondolt állandósága, melyet egy-egy jól sikerült, reprezentatív népművészeti tárgy kialakításában, díszítményében vélünk felfedezni, lényegében illúzió, csupán pillanatfelvétel, hiszen a változás, a változtatás keresése mindig is folyamatos volt, és ma is az. Az „eredeti székely” identitás aspektusait ugyan hajlamosak vagyunk néhány klisé alapján meghatározni, de a kiállítás éppen e kultúra sokszoros rétegzettségére kíván rámutatni a helyzetfüggő kistérségi, helyi/települési, családi és egyéni identitásokon és identitáselemeken keresztül. A kiállított tárgyi anyag jelentős része ugyanis kulturális kölcsönhatások metszetében jött létre. Kiállításunk középpontjában a táj által meghatározott ember áll: a vidék meghatározza a legtágabb értelemben vett kultúrát: az öltözetet, a táplálékot, az építkezést, a lakáskultúrát, a gazdálkodási módokat, de rányomja bélyegét a magatartásra, a gondolkodásmódra, a társadalmi és kulturális viselkedésre is. Mondanivalónkat az ember alkotta tárgyakon, a megélt és narratívákban megjelenített sorsokon, a fotográfiákkal illusztrált történeteken, kézműves eljárásokat és gyakorlatokat bemutató kisfilmeken keresztül kívánjuk továbbadni.

A kiállítás tárgyi környezetét ugyan a helyi múzeumok gyűjteményei adják, de azok kutató munkatársaiként a terep valóságát is ismerjük és behozzuk a tárlatba. Hét tematikus egységen keresztül tekintjük át azokat a területeket, melyeket a budapesti bemutatkozáson fontosnak tartunk: a székelyek identitása, a megélhetés módozatai, a tárgyi kultúra, a kisvárosok öröksége, a gasztronómia és a fogyasztás, az öltözködéskultúra szokásai és hagyományai, valamint a hiedelmek és a vallásosság kérdéskörei. Mindeközben sok mindenről beszélünk: érintjük a migráció történelmi és aktuális vetületeit, vagy éppen a szomszédolás (a román, örmény és szász befolyás) kulturális hatásait is. A kidolgozott 7 altéma modulárisan viszonyul egymáshoz: az altémákon belüli egységek a téma által kívánt számban jelennek meg, melyeket a szakmai csapat által indokoltnak tartott mélységig bontunk ki. Vezérelvünk, hogy a rendelkezésre álló 700 négyzetméteres térben a lehető legtöbb vonatkozásában mutassuk be azt a székely kultúrát, amit mi, itt élők és itteni közösségeket kutatók ismerünk, vállalva, hogy az általunk megrajzolt kép kontrasztosabb lehet az elvárásoknál vagy a sokak által ismerősnek vélt székely kultúránál. Lényeges számunkra, hogy hitelesen jelenítsük meg azt a rendkívül összetett, élő, kölcsönhatások által meghatározott kultúrát, melynek magunk is részesei és alakítói vagyunk, ugyanakkor releváns ismereteket és tudást csempésszünk a látogató tarsolyába.

dr. Kinda István – dr. Vajda András

Szerzők / Authors:
dr. Dimény Attila, dr. Dimény-Haszmann Orsolya,
Gyarmati Zsolt, dr. Kinda István, Málnási Levente,
dr. Marc Dorel, Marc Livia, dr. Miklós Zoltán,
Pop Angela, dr. Pop Laura,
Sándor-Zsigmond Ibolya, dr. Szőcs Levente,
dr. Szőcsné Gazda Enikő, Tatai Orsolya

Szerkesztő / Editor:
dr. Kinda István
Szöveggondozás / Copy editing:
Szentirmai Dóra
Angol fordítás / English translation:
dr. Lakatos Szilvia
Kiadványterv, tördelés / Layout, prepress:
Bazsó Gábor
Arculatterv, borító / Graphic design, cover:
Hódi Rezső
Borítókép / Book cover photo:
Szigeti Vajk István
Fotók / Photos:
SZNM Fotótéka; Ádám Gyula,
Andory Aladics Zoltán, Balassa Iván,
Bartha Árpád, Bogdán Ferenc, Bortnyik György,
Dimény-Haszmann Árpád, dr. Fodor István,
Fóris Pál, Ignácz Szabolcs, Iochom István,
Kakas Zoltán, Kinda István, Kós Károly,
Marx József, Szigeti Vajk István, Tamás Sándor,
Vargyasi Levente, Weinstock Ernő és az
ismeretlen fotós
Műtárgyfotók / Photography:
Garai Edit, Henn Attila, Sarnyai Krisztina,
Szász Marcell, dr. Szőcs Levente,
dr. Szőcsné Gazda Enikő, Odler Zsolt
Felelős kiadó / Publisher:
dr. Kemecsi Lajos
Felelős szerkesztő / Managing editor:
dr. Veres Gábor
Nyomdai munkák / Print:
Prime Rate Kft.
KIÁLLÍTÁSI VEZETŐ / CATALOGUE
ISBN 978-615-5682-51-3

© Néprajzi Múzeum, Budapest, 2024
neprajz.hu