A szépség rítusai – Tolldísz és testfestés Amazóniába

Hogyan mutatkozik meg a rituális szépség? Mit jelent szépnek lenni egy amazóniai őslakos közösség ünnepein? Hogyan jelenik meg a test díszítésében és az ünnepek forgatagában a mebengokre (kajapó) indiánok világképe, mitológiája, közösségi identitása? Hogyan örökíti meg fényképein mindezt egy kulturális antropológus, aki fél évszázada kutat közöttük? A budapesti Néprajzi Múzeum új kiállítása egy különleges fotógyűjtemény segítségével válaszol a fenti kérdésekre. 

A kiállítás válogatás a nemzetközi hírű belga kulturális antropológus, Gustaaf Verswijver csaknem fél évszázados amazóniai kutatómunkája során létrejött archívumából, amely négy éve került a Néprajzi Múzeum gondozásába. A kutató rendkívüli alapossággal adatolt, rendszerezett anyagot adott át: több mint 47 000 fényképfelvételt, mintegy 90 óra filmanyagot, hangfelvételeket, jegyzeteket és közel 400 tárgyat. A mostani kiállítás ennek a hatalmas anyagnak az első, az amazóniai indián kultúrákra és az antropológiai fotográfia természetére fókuszáló bemutatása, úgy hogy a kutatót a terepmunkáira rendszeresen elkísérő felesége, Martine de Roeck fényképei is láthatóvá válnak. 

A tárlat középpontjában az önmagukat mebengokrénak nevező, de a külvilág által inkább kajapóként ismert indiánok körében 1974 és 2019 között készült felvételek állnak. A látogatók nemcsak ünnepi jeleneteket és mindennapi életképeket láthatnak, hanem betekintést nyernek a test átalakításának, rituális díszítésének kulturális logikájába is. Kiderül, milyen anyagokkal és technikákkal készülnek a testfestések, milyen mitikus eredettörténetekhez és rituális szerepekhez kapcsolódnak, és hogy a geometrikus minták és színek miként alkotnak egy pontosan szabályozott, a közösség számára azonnal olvasható vizuális nyelvet. Választ kapunk arra is, hogyan és miért tágították a mebengokre férfiak és nők a fülüket, valamint ajkukat: a test formálása nem egyéni döntés, hanem társadalmi státuszt és életkori helyzetet jelölő gyakorlat volt.  

A tárlat központi eleme a mebengokrék szépségfogalma. A kiállítás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szépség ebben a közösségben nem pusztán látvány, hanem közös cselekvés eredménye: a test átalakítása, a díszek elkészítése és viselése, az ünnepen való aktív részvétel a közösség egységét és világképét jeleníti meg. A kiállítás azt is megmutatja, miként zajlanak a névadási és más rituális szertartások, hogyan válik az ünnep a társadalmi rend újrateremtésének színterévé. 

A fényképek arra is rávilágítanak, miben változott mindez az elmúlt öt évtizedben: Hogyan alakult át a mebengokre közösség kapcsolata a külvilággal? Miként változott a testhez és a meztelenséghez való viszony? Milyen új anyagok, testdíszek jelentek meg? A tárlaton az analóg és a digitális korszak fényképei egymás mellé kerülve teszik láthatóvá a kulturális változásokat. Mindeközben arra is választ kapunk, hogyan hatott a digitális technológia megjelenése az antropológiai kutatásokra és a helyi kultúrára.  

A kiállítás így nemcsak egy amazóniai közösség ünnepi világát tárja fel, hanem azt is, miként válik a szépség társadalmi nyelvvé, a test pedig jelentéshordozó felületté. Eközben azt is érzékelteti, hogy a kamera mögött állók hogyan próbálják vizuálisan megragadni és visszaadni az őslakosok szépségfogalmát, hogyan válik a fényképezés a kulturális fordítás eszközévé.  

A Néprajzi Múzeum gyűjteményébe került Verswijver-archívum fényképei mellett a látogatók a kiállításon megismerhetik a kutató filmfelvételeit és a mebengokre indiánok között gyűjtött tárgyait is.  

Kurátorok: Szeljak György, Csorba Judit, Danó Orsolya