Kiállítási dominó

PILLANATKÉPEK A MÁBÓL
 

Fejős Zoltán
Egy kollektív kiállítás ötlete (Felhívás, 2005. március 24.)

A MaDok-program egy kollektív kiállításra tesz javaslatot. Ez többféle előnnyel jár. Talán az a legfontosabb, hogy segítségével aktivizálni lehet több intézményt, de egyben arra is lehetőség nyílik, hogy a jelenkutatás viszonylag gyorsan, még a jelenben s nem a távoli jövőben hoz muzeológiai – tudományos és közművelődési – eredményt. Az sem kevésbé fontos, hogy a múzeumok mai kérdések kapcsán tudnak a mai emberhez szólni.

A műfaj: kiállítási dominó. Dominó, amit egymáshoz képest lehet kirakni, cserélgetni is lehet az egyes elemeket, s mint ahogy a mondás tartja: a dominó eldőlhet, tehát az elemek másként is egymáshoz kapcsolódhatnak. Az elképzelés arra irányul, hogy kis eltéréssel az egyes „téglák” egymást kövessék és egymáshoz kapcsolódva rajzoljanak ki egy nagyobb képet. Ennek jegyében 2006-ban minden hónapban, egynapos különbséggel kiállítás nyílik az ország valamely pontján – múzeumban, kiállítóteremben – a mai társadalom, kultúra valamilyen jelenségéről. Az egyes kiállítások legalább egy hónapig tartanak nyitva, de ahol lehetséges hosszabb ideig. Igény esetén, az egyes partnerek kicserélhetik egymás közt kiállításaikat. Ez a lehetőség azzal kecsegtet, hogy egy jó kiállításért „cserébe” akár több újhoz is hozzájuthat bármelyik résztvevő.

A sorozattal szemben mindössze egyetlen tartalmi követelményt támasztunk: hogy valóban a jelenről szóljon, az esetleges visszatekintés ne haladja meg az elmúlt maximum másfél évtizedet. A kiállítások épp annyira pillanatképeket adhatnak a mából, mint ahogy történeti folyamatokat is érzékeltethetnek, magyarázhatnak, de ez utóbbi esetben is inkább a ma megtapasztalható tényeket elemzik, s nem a kezdetekkel, a múltbeli kiindulópontokkal, előzményekkel foglalkoznak. Fontos, hogy minden kiállítás saját intézményi szerzeményezésen, anyaggyűjtésen nyugodjon. A kiállítás tárgyakra, vizuális anyagokra egyaránt épülhet, ami azt jelenti, hogy a jelenkutatás folyhat – bár nem merülhet ki – pl. fotódokumentáció készítésében, de megkerülhetetlenül ki kell terjedjen – bár nem  kizárólagosan – tárgygyűjtésre is. Most, az első nagyobb kollektív vállalkozásnál elfogadható, ha az egyik résztvevő jelenkori témájú fényképkiállítást rendez, a másik pedig komplexebb megoldást követ. A cél mindenképpen az adott muzeológiai szakág normáinak megfelelő „teljes értékű” kiállítás megvalósítása.

A kiállítássorozatra jelentkező lehetséges partnerek számára előzetes tanácsként, mintegy lehetséges megoldásként két megfontolást lehet ajánlani. Ez a jelenkutatás természetére, illetőleg muzeológiai szempontból figyelembe veendő irányára vonatkozik. Úgy tűnik, a ma dokumentálása, kutatása érdekében megkülönböztethető az anyagi javak mint termékek rendszeres, program szerinti gyűjtése, tanulmányozása, valamint a tárgyi világ társadalmi, személyes elsajátításának, tartalommal, jelentéssel való „föltöltődésének” dokumentálása. Az első aspektus közelebb áll a tárgytörténet problémájához, a második inkább társadalomtörténeti-antropológiai jellegű megközelítést és programot jelent. Az első esetben – ideális célként – azt kellene megvalósítani, hogy minden magyarországi termékből „köteles példány” kerüljön illetékes szakmúzeumi intézményekbe. Ez a termelési eszközök, fogyasztási javak esetében egyaránt alapkövetelmény kellene, hogy legyen. Gépek, járművek, de a mindenkori fogyasztókat kiszolgáló árukészlet mintapéldányainak és mindezek „gyárilag előállított, biztosított” dokumentációjának begyűjtése megoldandó feladat.

A másik gyarapítási-kutatási irányzat kulcsszava a használat, a társadalmi gyakorlat tárgyi vagy vizuális eszközökkel való megragadása. Itt a szerzeményezés a tágan fölfogott terepről (s nem a gyártótól) történik. Az eddigi magyarországi tapasztalatok szerint ez a típusú munka két irányban folyhat/folyik: egyrészt a jelentősebb történeti személyiségek, a fontosabb események tárgyainak szisztematikus szerzeményezése, másrészt az emberek többségét, illetve azon belül kisebb-nagyobb közösségeit jellemző folyamatok, tárgyi javak megismerése. Ez utóbbi a tárgyi világ szimbolikus kifejeződésére, jelentéseire, az anyagi kultúra funkcionális aspektusaira helyezi a súlyt, s ezzel alapvetően az emberi tevékenység „kézzel nem tapintható” tartalmait, „szellemi örökségét” állítja reflektorfénybe. A 2006-os kiállítási dominó ebből az összefüggésből jól megválasztott eseteket tud elgondolkodtatásra méltó módon kiállítássá formálni.


Előzmény

A jelenkorra irányuló múzeumi gyűjtő- és feldolgozómunka elindítására és szervezett, módszeres bonyolítására 2003 őszén MaDok néven múzeumi együttműködést kezdeményeztem. Abból a felismerésből kiindulva, hogy aligha van olyan múzeumi szakág, melynek ne lennének jelenkutatási feladati s kötelességei, célszerű múzeumok közötti kooperációra alapozni a kortárs életvitel, tárgyi kultúra kutatását. A jelenkorra irányuló gyűjtőmunka összehangoltsága rendkívül fontos, mert e nélkül egyrészt óhatatlanul is párhuzamosságok alakulnak ki, másrészt az egyes múzeumok, kutatók önmagukban sokkal nehezebben tudják meghatározni saját maguk számára is a jelen múzeumi dokumentálásával kapcsolatos teendőket.

A MaDok-hálózat nyitott minden múzeumi szakág, minden múzeumtípus előtt; a hozzá való csatlakozás önkéntes. A jelent szűkebb értelemben az éppen megfigyelhető és tanulmányozható, szinkron események, kulturális, társadalmi folyamatok jelentik, tágabb értelemben az 1989/1990-es rendszerváltástól számított közvetlen közelmúlt is figyelembe vehető. A kvalitatív módszerekkel folyó munka hangsúlya – beleértve természetesen a legkonkrétabb tárgygyűjtését is – az aktuális jelen múzeumi megközelítésén nyugszik. Sikeres működés, aktív részvétel mellett pár év alatt kialakulhat a jelenkori tárgyak, más jellegű kulturális források és kutatási információk kollektíven birtokolt gyűjteménye. Ez a kooperatív múzeumideál a jelenkor vonatkozásában az egyes intézmények gyűjtötte és őrizte anyagok közös muzeológiai hasznosítását biztosíthatja a legteljesebb önkéntesség és szakmai nyitottság mellett.

 

A KIÁLLÍTÁSI DOMINÓ MEGVALÓSULT PROGRAMJA 

 

 

 

Résztvevő intézmény

A kiállítás címe

Időpont

1

Néprajzi Múzeum, Budapest

műanyag

2006. április 27. – 2007. február 4.

2

Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg

Kettő egy pár. Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században

2006. május 12. – szeptember 10.

3

Pécsi Tudományegyetem  Kommunikációs és Médiatudományi Tanszék, Pécs

Emlékváros – Pécs. Fesztiválok emlékezet­helyei

2006. június 7–21. (Hattyú Ház)

2006. június 24. – július (Várostörténeti Múzeum)

4

Tragor Ignác Múzeum, Vác

„Kettőn áll a vásár…”

2006. július 16. – szeptember 3.

5

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre

Meg is mosakodjál! Higiénia a 20. századi falun

2006. augusztus 25.  – október 8.

6

Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya , Pécs

Égetett szuvenír – turizmus és fazekasság Óbányán

2006. szeptember 8. – október 31.

7

Városi Múzeum, Nagyatád

Kockaháztól a család házáig

2006. október 13. – 2007. január 31.

8

Kékfestő Múzeum, Pápa

Az örökéletű farmer

2006. november 23. – 2007. október 31.

9

Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Kert a falak mögött. A bakonybéli bencés szerzetesek élete

2006. december 1. – 2007. február 28.

10

Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

Zsákmány. Tárgyak és vágyak a Balatonon

2007. január 27. – augusztus 30.

11

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest

Café?! Változatok és változások

2007. február 15.—május 10.

12

Jósa András Múzeum, Nyíregyháza

Tanya-utak

2007. március 29.—június 25.

 

 

JEGYEK