Ami látszik és ami nem: Tanulás

A MaDok-program Ami látszik és ami nem című privátfotós sorozata harmadik képének címe: Tanulás.

A fényképen lehullott őszi levelek között szappanbuborékok láthatók, ezért szólhatna egy kortárs tárgyról, a buborékfújóról is, de a képkészítés háttérben más történet húzódik. A fotót 2008-ban a MOME Design- és művészetelmélet első éves hallgatójaként, már túl egy diplomán, de művészeti tanulmányaim kezdetén készítettem az egyetem kertjében. Az egyik osztálytársam buborékokat fújt – ilyen kéket nem is láttam korábban –, ami megtetszett, és készítettem néhány képet, vagyis nem konkrét feladatmegoldás volt, csupán próbálgattam az új fényképezőgépemet a szünetben. A kép készítésének így sem különösebb célja, sem funkciója nincs, mindezidáig a számítógépem tárhelyén volt. Ha belegondolunk, a digitális fényképezőgépekkel vagy telefonokkal készített képeink legtöbbje épp egy ehhez hasonló számítógépes mappában lappang valahol, és ebbe a funkció és cél nélküli kategóriába sorolható. 

Domenico Quaranta olasz kurátor a Collect the WWWorld. The Artist as Archivist in the Internet Age című kiállításának katalógusában arról írt, hogy mindenki, aki számítógépet és internetet használ, valamilyen módon gyűjti és halmozza a digitális adatokat, ezért kicsit olyan a világunk, mintha mindenki egy közepes méretű múzeum tulajdonosa lenne. De mihez kezdünk a rengeteg összegyűlt házi készítésű képpel? Érdekes kutatások szólnak arról, hogy miként viszonyulunk a számítógépeinken tárolt fényképeinkhez, ilyen például R. Nagy József A digitális fényképezés társadalmi gyakorlata Magyarországon című tanulmánya is, melyben a digitális fényképezés hazai gyakorlatait terepmunkák során dolgozta fel tíz évvel ezelőtt. A kutatás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy „a digitális technológia nem hozta magával a képek megőrzésének új módozatait, nem vált rutinná a képek értékként való kezelése”.

Rendszerezzük a telefonról letöltött képeket a számítógépen? Ha elővesszük az akárcsak tavaly készített fényképeket, melyik kép milyen emléket, élményt idéz fel? Hogyan változik az emlékezés folyamata a megnövekedett képkészítési lehetőségekkel párhuzamosan? Mely képekre emlékezünk, s melyekre nem? Melyik emlékünkről készült fénykép, és ha megnézzük a képet, ugyanolyan-e mint amire emlékeztünk? S vajon hányat nyomtatunk ki az összes elkészült fénykép közül? 

Az, hogy keresgéltem a számítógépen és rátaláltam a szappanbuborékos képre, előhívott bennem egy emléket az első őszi iskolai napokról. Arról, hogy miként kezdtem tanulni, mi mindent felejtettem el azóta, mi az, ami erősen megmaradt. A privát fényképek sokszor erre tanítanak meg: megismerni, átélni, rögzíteni, megosztani, megőrizni, törölni, elfelejteni, visszaemlékezni. Majd mindezt elölről.   

A szeptember az iskolakezdés hónapja, ki épp elkezdi tanulmányait, ki folytatja, van, aki gyermekét, unokáját kíséri az iskolába. De nemcsak az iskolapadban lehet tanulni, új ismeretekre szert tenni. Ebben a hónapban kísérletet teszünk a tanulás különböző aspektusairól gondolkodni. Tartsatok velünk!

Kép és szöveg: Gellér Judit

JEGYEK