Zöld-sárga riksa és zöld India

A kis sárga-zöld jármű az indiai autóriksa kicsinyített, műanyag változata. „Guruló szentháromság” – ahogy a tárgy egykori tulajdonosa, Sanjay Kumar fogalmazott. A hinduizmus ugyanis mindent szimbolikus jelentéssel ruház fel: a riksa három kereke a hindu szentháromságot testesíti meg, Brahmát, Visnut és Sivát; a Teremtőt, a Fenntartót és a Rombolót. A riksa a növekvő „indiai középosztály” kedvelt közlekedési eszköze, az autóriksa pedig hagyományos formájának motorizált változata. Az élet szinte minden területén jelen lévő járműről így ír Sanjay Kumar:

„Utasterében a legkülönfélébb érzelmi drámák játszódnak. Bombayben fiatal párok találnak benne menedéket és alkalmat egy kis magánéletre. Utasai időnként a legváltozatosabb tárgyakat hagyják hátra. India útjaira, bonyolult manőverezésekre született. Nincs olyan utca, mely megtéveszthetné, nincs olyan szűk köz, ahová ne tudna beférkőzni, nincs jármű, mely maga mögé utasíthatná. Mozgékony a szó minden értelmében. Zötyög, ráz, időnként heves bakugrásokkal szórakoztatja utasait. Színei országrészenként változnak, de ami biztosan közös bennük, az a riksa-lélek: gyors, megbízható, és mindig az utca emberének szolgálatában áll. Bár sokan a forgalmi dugók legfőbb okozójának tartják, nem kétség, a riksa szint visz az utcai forgatagba. Helyért küzd a forgalomban, és utasait – összebújó párokat, népes családokat, megfáradt hivatalnokokat – a kívánt célállomásra szállítja.”

A kis műanyag autóriksában nem utazott soha senki, hiszen nem közlekedési eszköz, hanem ajándéktárgy és utazási emlék. Egyszerre szimbolizálja és játékosítja – kicsinyíti, modellezi és új funkcióba helyezi – a helyi kultúra egyik jellegzetességét. Ezért került a Szokás- és játékgyűjteménybe, több más hasonló tárgy közelségébe. Az ajándékozó, Sanjay Kumar a múzeum első meghirdetett önkéntes gyűjtőkampányára hozta be 2005-ben, és írta meg hozzá személyes történetét, amely a Plasztik művek című kötetben olvasható (Néprajzi Múzeum, Budapest, 2006). A tematikus múzeumi gyűjtőkampány egy részvételen és együttműködésen alapuló kutatási módszer. Lényege, hogy a múzeumhasználók, tehát a múzeum társadalmi közegét alkotó egyének és közösségek aktívan vesznek részt a közös munkában: egy kiállítás létrehozásában vagy a gyűjtemény gyarapításában. A kampány célja az aktivitás előmozdítása: tárgyak behozására és történetek mesélésére ösztönözni a közönséget. Ez a gyűjtési mód a nyitott múzeumi modell mellett érvel. A gyűjtőkampányok során múzeumba került, személyes történetekbe és saját tapasztalatokba ágyazott tárgyak pedig a múzeumi gyűjtemény izgalmas részei.

A kis műanyag autóriksa fontos vizuális részlete a Green India feliratú matrica. „A korábban zöld dzsungeleiről ismert India most tiszta levegő után kapkod” – írja Sanjay Kumar. India – és különösen Delhi – ma a légszennyezettség és a klímaválság egyik szimbóluma. Bár nyilvánvaló, hogy a globális válságért és a világ katasztrofális állapotáért nem a kétütemű riksa az egyedüli felelős, de javítani nyilván nem javít rajta. A „Zöld India” felirat így egyszerre paradoxon és egyfajta kritikai attitűd – amelynek a kis műanyag autóriksa mint turistatárgy maga is hírvivője.

Szöveg: Frazon Zsófia
Fotó: Sarnyai Krisztina

NM 2020.23.14
Készítés: India, 2000-es évek eleje
Anyag, technika: polipropilén, fröccsöntés

Ha neked is van kalandos történeted vagy autós sztorid, akkor csatlakozz a Néprajzi Múzeum JELENARCHÍVUM projektjéhez. Részleteket itt találsz: jelenarchivum.hu