Érzékeny tárgyak, érzékeny történetek

Néprajzos Muzeológusok Országos Találkozója

Az időpont: 2025. október 8–10.

Helyszín: Sopron, Hotel Lővér

Téma: Érzékeny történetek (munkacím)

A részvétel ingyenes, kivéve az utazási költséget.

 

Érzékeny tárgyak, érzékeny történetek

A múzeumi, s azon belül a néprajzi gyűjtemények tele vannak semlegesnek látszó, ám érzékeny tárgyakkal. Ezúttal nem az állományvédelem számára kihívást jelentő sérülékeny alapanyagokra, technikákra gondolunk, hanem azokra a szubjektív és társadalmi tartalmakra és kontextusokra, amelyek különös figyelmet, érzékenységet, affinitást követlenek a gyűjteményekben dolgozó muzeológusoktól.

Az elmúlt évtizedek muzeológiai paradigmaváltásának köszönhetően a vallási / hitéleti / rituális tárgyakhoz vagy az emberi maradványokhoz való múzeumi viszonyról egyre több szó esik a magyar múzeumi közegben is. Ám ez nem jelenti azt, hogy az egyes konkrét esetekben kézenfekvő megoldásokat találunk arra, hogyan (ne) gyűjtsük be, hogyan (ne) írjuk le, hogyan (ne) tároljuk és hogyan (ne) állítsuk ki ezeket a tárgyakat / képeket.

Sokszor övezi bizonytalanság a szerzeményezés körülményei miatt érzékennyé, radikálisabb megfogalmazásban egyenesen toxikussá vált tárgyakat, gyűjteményi egységeket. A múzeumok problémakezelése a tagadás, az elhallgatás, az eltorzítás (meghamisítás), a kibeszélés és a leválasztás (visszaszolgáltatás) skáláján mozog, keresi a soha nem egyszerű, ritkán fekete-fehér megoldást. De vajon nem ismerősek számunkra ezek a magatartásminták a modern traumaelméletekből?

A trauma, traumafeldolgozás elmélete és módszertana más szempontból is segítségünkre lehet a néprajzi gyűjtemények feldolgozásában. Egyéni és kollektív megpróbáltatások lenyomatai ritkán jelentkeznek jól felismerhető ún. életrajzi tárgyak formájában. A tartalom gyakran csak indirekt, rejtett módon van jelen. A tárgyéletrajzi módszer, a szubjektív muzeológia, a kvalitatív szociológia mellet a pszichológia elméletei és módszertana is segíthetnek megérteni az emlékezet természetét és összekötni a tárgyat az egyéni, a közösségi, a nemzeti emlékezettel. Vajon feladata és felelőssége-e a néprajzi muzeológiának, hogy az etnográfia elsődleges kutatási területének számító szociokulturális közegek sorsfordító eseményeire, történelmi, jellemzően többgenerációs traumáira (is) nyitottan gyarapítsa és gondozza a gyűjteményeket?

A veszteség, a trauma nemcsak életrajzi tény, múzeumi eszközökkel (pl. kiállításban) is ábrázolható sorsesemény, hanem lehetőség, erőforrás is. „Az ember érezheti magát tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, szabadságtere beszűkülhet, de ha mindez körülötte másokkal is megtörténik, ha közös sorsról van szó, akkor nem sebződik meg gyógyíthatatlanul a lélek […] Mert ha nem szégyen áldozatnak lenni, akkor lehet róla beszélni. A seb behegedhet, ha a varrat nem is tűnik el” (Heller Ágnes: A trauma. Bp 2006).

Az érzékeny, traumatikus, toxikus események, helyzetek dokumentálása és közösségi feldolgozása tehát esély is lehet a muzeológia számára. Az elfojtott problémák, elhallgatott események kibeszélése, az egyéni sérelmek és traumák közösségivé tétele végső soron a helyi közösségek, a társadalom sebeinek gyógyítása irányába hatnak.

A továbbképzés célja, hogy az etnográfia számára korántsem ismeretlen élettörténeti módszer lehetőségeit meghívott előadóink segítségével a szociológia, a történettudomány, a kulturális antropológia és a pszichológia elméleti és módszertana segítségével tovább tágítsuk. Szeretnénk kitérni a téma személyiségi jogi, adatvédelmi kontextusára is. De mindenekelőtt tanulni szeretnénk egymástól: vagyis az országos és vidéki néprajzi gyűjteményekben dolgozó szakemberek egyedi tapasztalataiból, sikereiből, kudarcaiból. Ehhez várjuk témafelvetéseiteket, esettanulmány-javaslataitokat, amelyek érzékeny tárgyak és történetek múzeumi feldolgozását teszik megfoghatóvá, plasztikussá, akár vita tárgyává.

 

Néhány gondolatindító témafelvetés:

 

• személyes történetek a múzeumban

• élettörténetek és gyűjteményi tárgyak / fotók szinkronizálása

• a tárgy szerepe az emlékezésben, a feldolgozásban

• individuális és kollektív veszteségek feldolgozása, gyűjteményi és kiállítási reprezentációja

• toxikus tárgyak, feldolgozatlan provenienciák, egyenlőtlen helyzetek, amelyben a múzeum vagy a kutató visszaélt hatalmi helyzetével

• a néprajzi muzeológia speciális lehetőségei és feladatai az elmúlt másfél évszázad egyéni és kollektív traumáinak feldolgozásába

          gyűjteményezés

          kiállítás

          innovatív közösségi lehetőségek a múzeumban: storytelling, bibliodráma, művészetterápia stb.

 

• Kollektív tapasztalatok – egyéni megélések:

          gazdasági válságok (pl. filoxéravész, rendszerváltás)

          természeti katasztrófák (árvizek, földrengések) és járványok

          kivándorlás Amerikába

          trianoni döntés, kisebbségi helyzetek, kényszermigráció

          a világháborúk – a front, hadifogság, malenkij robot, deportálások

          holokauszt

          németek kitelepítése

          csehszlovák-magyar lakosságcsere

          kuláküldözés

          1956

          téeszszervezés

 

• Lokális traumák: pl. vörösiszap-katasztrófa, túszdráma Balassagyarmaton, gyárak bezárása a rendszerváltás időszakában stb.
   
• Kutatás- és múzeumetikai problémák:

          adatvédelem

          személyiségi jogok

          anonimizálás

 

A felmerült témák e pillanatban még nagyon szerteágazóak. Szűkítésüket, pontosításukat, a csomópontok és hangsúlyok kijelölését az általatok megfogalmazott kérdések, ötletek, a felajánlott előadások. esettanulmányok, villámelőadások alapján tervezzük.

Javaslatokat a témához kapcsolódóan 2025. április 30-ig várunk a muzeologus.tovabbkepzes@neprajz.hu címre.

Levelezőlistánk folyamatosan frissül, kérjük, ha tudtok olyan néprajzi gyűjteményben dolgozó muzeológus kollégáról, aki nem kapta meg körlevelünket, jelezzétek nekünk.

Budapest, 2025. március 14.

 

Üdvözlettel,

Kemecsi Lajos főigazgató és a szervező csapat