Kiss Margit etnográfus, restaurátor állami kitüntetésben részesült

Gratulálunk Kiss Margit etnográfusnak, restaurátornak, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott muzeológusának, aki Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült március 15-e alkalmából!

Kiss Margit etnográfus, restaurátor 35 éven keresztül dolgozott a Kárpát-medencei kulturális örökség megmentésén, kutatásán, tudományos feldolgozásán és közkinccsé tételén. Érdeklődésének szokatlan hármas iránya – művészi famegmunkálás, műemlékvédelem és néprajztudomány – valamint kitartó kutatómunkája olyan határterületen tette őt elismert szakemberré, mint a 18. századi magyarországi és határontúli festett templomberendezések, amelyeknek feltárásában, helyszíni, múzeumi és archívumi kutatásában éppúgy nélkülözhetetlen szakértő lett a 2000-es évekre, mint ezek restaurálásában és helyreállításában.

Kiss Margit a famegmunkálás és intarziakészítés alapjait faipari technikumban sajátította el, majd rövid rajztanári pályafutás után 1987-ben kezdett el dolgozni az Országos Műemlékfelügyelőség szakrestaurátor osztályán. Műteremvezetőként főként népi festett templomberendezésekkel kapcsolatos műemléki feladatokat kapott, s így részese, majd fokozatosan kulcsembere lett többek között a Miskolc (Avas), Nyíracsád, Sárszentmihály, Uszka, Ládbesenyő, Sonkád, Kórógy református templomaiban zajló felújítási munkáknak, a népi festésű belső enteriőrök helyreállításának. A sonkádi templom megújítása 1997-ben Európa Nostra kitűntető érmet kapott.

A 18. századi festett templomberendezések feltárásához és rekonstrukciójához szükséges komplex kutatómunka vezette el végül a néprajztudományhoz, amelyből a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezett diplomát 1999-ben. Egyetemi tanulmányainak időszakában, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársaként lett tagja az „Erdélyi kazettás mennyezetek és falképek állagvizsgálata” kutatócsoportnak.

2000 és 2021 között volt a Néprajzi Múzeum munkatársa, ahol sokoldalú tudását a Bútor- és világítóeszköz, valamint az Egyházi gyűjtemény gondozásában, kutatásában hasznosította. Közel egy évtizeden keresztül kérlelhetetlen nyomozómunkával végezte el a múzeum bútoranyagának teljes revízióját, raktárrendezését, majd költözésre való felkészítését, a múzeum külső raktárában uralkodó, fizikailag is megterhelő körülmények között. Az új, korszerű raktárközpont bútorraktári tereinek megtervezését még aktív, a tényleges gyűjteményköltözést már nyugdíjas munkatársként irányította. Mindeközben példamutatóan sok energiát fektetett utódja betanítására, a Bútor- és világítóeszköz- gyűjteményt érintő speciális kurátori-muzeológusi tudás átadásába.

A gondos gyűjteményi revízió, az egyes festőasztalosokra, tárgyegyüttesekre, templomberendezésekre irányuló kutatások, kiállítások, publikációk révén módszeresen tárta fel a múzeum 150 éves gyűjteménye - számos esetben sajnos - mostoha sorsú darabjainak történetét és történeti kontextusát. A "Virágozódott... anno" : az Umlingok Kalotaszegen” című kiállítása és hozzá kapcsolódó kiadvány (2007) szakmai és közönségsikere jól mutatta e kutatások hiánypótló jellegét. A múzeumi gyűjteményfeltáró munka közben érlelődött meg Kiss Margitban az a felelősségérzet, amely pályafutása szakmai és társadalmi szempontból talán legfontosabb kutatását eredményezte. Interdiszciplináris érdeklődését, tudását és kapcsolathálóját mozgósítva 2010 és 2012 között 15 hazai és 1 határon túli közgyűjtemény történész, néprajzkutató, művészettörténész szakembereinek bevonásával létrehozta a „Festett famennyezetek, templomi faberendezések állami és egyházi fenntartású közgyűjteményekben” című digitális katalógust. A módszertani előképek nélkül megvalósított katalógus 19 műtárgyegyüttes történetét tárja fel leírások, archív dokumentumok, fotók segítségével keletkezésük idejétől, múzeumba kerülésük olykor megdöbbentő körülményein át napjainkig.