Ami látszik, és ami nem: Ludo

Kortárs műtárgy sorozatunkban ezúttal arra keressük a választ, hogy szüksége lehet-e a Néprajzi Múzeumnak egy privátfotóra? Ezek a képtípusok önmagukban beszédesek, de még izgalmasabbak, ha a hozzá tartozó történeteket is megismerhetjük. Mi látszik egy privátfotón, és mi nem? Ami látszik a képen: egy bernipásztor kutya havas környezetben. Ami nem látszik a képen, de rögtön elárulom: a Ludo nevű kutyánk ült modellt nekem a pécsi kertünkben.

#kontextus A fénykép egy cipősdobozból került elő, itt tartom ugyanis a nagyon személyes, családi képeket. Nem is olyan régen, a fényképezés filmes időszakában, sok háztartásban voltak fellelhetők az ilyesfajta csokoládés és cipősdobozokba halmozott fényképek. Nálunk többnyire ünnepek idején kerültek elő, nézegettük, történeteket hallgattunk egymástól és meséltünk egymásról. Ehhez képest ma, fényképeink sokasága mobiltelefonnal készül és digitális környezetben, web 2.0-ás környezetben, közösségi oldalakon jelenik meg.

#fotótechnika A privátfotókról (és általában a fényképekről) szöveges információk nélkül nehéz hitelesen beszélni. Maga a képtárgy egy 9x12cm-es Kodak Royal arany vízjellel a hátoldalán ellátott magasfényű fotópapír, melyre a 35 mm-es „normál” színes negatívfilmeket hívták elő. A fotó huszonkét éve, 2000 januárjában készült, ezt azonban nem a fényképről, hanem a környezetéből tudom. Az akkor használt, végtelenül egyszerű Nikon AF230 kompakt automata fényképezőgépemen volt egy beállítási lehetőség, ami a jobb alsó sarokba narancsszínnel beégetette a dátumokat a képbe, így a tekercs másik képein itt-ott szerepel egy-egy ilyen dátum. Az akkori kompakt fényképezőgépeket úgy reklámozták, mint amik könnyűek, kicsik, egyszerű a használatuk, mindig velünk lehetnek. Szerettem és sok ehhez hasonló, nem túl ügyesen, kevéssé igényesen komponált emlékképet készítettem vele.

#privátfotó A privátfotók olyan kulturális tárgyaknak tekinthetők, melyek egy egyén élettörténetének fontosabb eseményeit rögzítik, témák sokaságát ölelik fel, számtalan további csoportra oszthatók, elsősorban amatőrök által, nem műtermi körülmények között, általában (és eredendően) nem publikációs vagy művészi szándékkal, hanem magáncélra készülnek; vagyis a privátfotókat magánjellegű üzenetekkel rendelkező, nem a nyilvánosság számára létrehozott fényképekként tartjuk számon. Ezeknek a fotográfiáknak mind elkészítési, mind (akár családi albumokban, akár máshol való) tárolásuk és a nyilvánosság elé tárásuk módjaiban is megfigyelhetők bizonyos szabályszerűségek, melyek alapján tipologizálható privátfotó archetípusok ismerhetők fel. Ilyen képtípus lehet a háziállatról készült felvétel.

#kutya Van olyan kutya, amelyik szereti, ha fotózzák, és van, amelyik egyáltalán nem. Ludo bírta a fényképezőgépet. A képet sok másik (Ludo) kutyát ábrázoló fotó közül választottam, bár közel sem készült róla annyi kép, mint a mostani kutyánk (Csimpi) esetében, akiről már telefonos portrék születnek. Ludo kutya egy bernipásztor, 1995-ben látott napvilágot, és ekkor került hozzánk, történetesen Simonkovits Béla, Mohács mellett, Udvaron élő fazekasmestertől. Béla a térségre jellemző, híres feketekerámiák készítése mellett egy ideig díjazott bernipásztorok tenyésztésével foglalkozott. Mivel mi nem gondoltunk a versenyeztetésre, egy teljesen egészséges, ám kicsit színhibás kutyát kaptunk tőle. Akkor tudtam meg, hogy egy-egy ilyen díjazás során a szőr színének tökéletes mintázatúnak kell lennie, ha például a homlokon felfutó fehér csík, vagy a lábszáron húzódó vörös nem egyenletes, az már pontlevonással jár. Szeretem a dolgokat, amelyek nem tökéletesek. Ludo (kiejtve Lúdó) nevét gyerekkorom egyik kedvenc fantasy filmjéből, a David Bowie főszereplésével játszódó Fantasztikus labirintus egyik karakterétől kapta. Barátságos, kedves társ, családtag, aki segített anyámnak túllépni kutyafóbiáján, és egyúttal szabad lélek volt, aki időnként szerette megsétáltatni magát, ezért nyakában a bilétán a neve mellett telefonszám is szerepelt. Kalandos történetei regénybe illenek.

#kert A családi házunkat a szép kerttel nagyapám és nagyanyám vette a második világháborút követően, itt nőtt fel Apám, és itt nőttünk fel mi is a testvéremmel. A ház és a kert mindenkinek mást jelent, Apámnak műhely és műterem – rendezett szabadtéri kiállítást, majd itt zajlottak a Pécsi Műhely művészcsoport első akciói, forgott kisfilmje Kardos Sándornak és portréfilmje Sopsits Árpádnak, megfordult sok hazai és külföldi művész, művészettörténész –, Anyámnak dísznövény- és zöldségeskert, nekünk pedig a gyermekkori játékok helyszíne, itt tanultunk télen síelni, nyáron sátrat állítani. Korábban is sok privátkép készült, melyek jelenleg a családi albumba beragasztva leledzenek, számomra ismerős emberek ismeretlen – ifjúkori – arcai, és a kutyák, akiknek a családi albumban külön oldalpárok lettek szentelve. Úgy tűnik, hogy a fotótechnika változásai leginkább mennyiségi, és kevésbé minőségi változást hoztak a privátfotók készítésében.

#jelen A digitális eszközökkel létrehozott és az internetes felületeken, közösségi oldalakon megosztott fényképek között nagyon sok a korábbi privátfotókból ismert tipologizálható privátfotó típussal lehet találkozni, mint például a hű társainkról, a kutyákról készült képek esetében. Napjainkban azonban a (privát)fénykép okostelefonnal készül, különböző információk, metaadatok, helymeghatározó koordináták kódolódnak és tárolódnak a képbe, így felfejtésük és dekódolásuk más módszereket igényel. A technika idomul az új világhoz, a világ idomul az új technikához, a privátképek tartalma azonban vajmi keveset változott. A telefonokkal létrehozott, közösségi hálózatokra és web 2.0. felületekre feltöltött digitális képek éppolyan egyediek és éppolyan hasonlóak egymáshoz, mint korábban az analóg, filmre készült fényképek. Amióta létezik privátfényképezés, a képek ismétlődő motívumokként ugyanúgy az egyes emberi sorsokat írják le a jelentős életesemények, és az életünkben fontos szereplők megörökítése mentén.

És arról még nem is esett szó, hogy régen milyen sok hó esett.

Szöveg és kép: Gellér Judit

2022. február 1 KEDD

ÚJ SOROZAT INDUL >>> KORTÁRS FORRÁSOK / SZEMÉLYES TAPASZTALATOK / GYŰJTEMÉNYI KONTEXTUSOK // SZEMÉLYES REFLEXIÓ
 

2022 február 4 PÉNTEK OLVASNI // AJÁNLÓ Szegő György Privátfotó: Szimbólumszótár

https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1543758052675964/
 

2022 február 7 HÉTFŐ

AJÁNLÓ // Kajet Journal - THE FUTURE OF… NOSTALGIA

https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1545702239148212
 

2022 február 11 péntek

TUDTAD? // Egy fotó a Néprajzi Múzeum (online) Fényképgyűjteményéből: Váli Dezső: Régi sírkövek a zsidó temetőben, 1983 (ff., biztonsági film, 6x6 cm), Tapolca (Néprajzi Múzeum F 341358) 

https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1548240382227731
 

2022 február 14 hétfő

HÉTFŐ // Snoopy figura. (leltári szám NM2020.23.23) https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1550268842024885
 

2022 február 18 péntek

OLVASNI //  MaDok füzetek PLASZTIK MŰVEK Alternatív műanyagtörténet a celluloid könyvtáblától a felfújható fotelig https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1552883265096776  
 

2022 február 21 hétfő FORTEPAN // Kulcsszó: kutya; tél 

https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1554980411553728
 

2022 február 25 péntek

NEVÉN NEVEZNI // Fotó: ⒸFöldes László: Kisfiú kutyával, 1967, ff., biztonsági film, 24x36 mm (Néprajzi Múzeum F 338914) https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1557741057944330
 

2022 február 28 hétfő

Viszlát Február! NM 85.63.119 Kutyaszobor fából, Mexikó 1985. Néprajzi Múzeum, Amerika gyűjtemény. https://www.facebook.com/madokprogram/photos/a.563347807383665/1559744931077276