Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
Az itt látható postaládához hasonló, fémből vagy műanyagból, gyárilag vagy házilag, gondosan vagy hevenyészett módon kivitelezett tárgyak mindenkinek ismerősek lehetnek. A hengeres postaládák sokszor doboz formájú társaik kiegészítői a nagyobb küldemények és újságok számára.
Ez a postaláda formai értelemben roppant egyszerű, létrehozása összesen két munkafolyamatból állt: tulajdonosa egy PVC-csőből lefűrészelte a szükséges hosszúságot, majd egy madzaggal átkötve felakasztotta a kapura. Persze léteznek nagyobb időbefektetéssel készített – kiegészített, csavarozott, hegesztett, egyik végén lezárt, stabilan rögzített, feliratozott – darabok is, számtalan egyedi megoldással.
NM 2025.7.1 Készítés és használat ideje: 20. század vége, 21. század eleje
Ennek a példánynak elsődleges funkciója a televízió és rádió műsorújság befogadása volt. Ma már azonban az idős tulajdonosok elektronikus eszközeiken keresztül tájékozódnak, így lemondták az újságelőfizetést, postaládájuk pedig feleslegessé vált. Gyűjtőként ekkor akasztottuk le a kapuról, és így került a tárgy a Néprajzi Múzeum Építkezésgyűjteményébe, amely az építészeti profilú szentendrei Skanzen 1967-es különválásától kezdve tulajdonképpen lezárt gyűjtemény.
A tárgyat nem különlegessége vagy kivitelezésének minősége avatja múzeumi tárggyá. A kapuról leakasztás gesztusa korszakhatárt jelöl, a postaláda „nyugdíjazása” az elektronikus és a papíralapú kommunikáció hibrid korszakának lezárását szimbolizálja. Más megfogalmazásban: a papíralapú kultúra végét és az ehhez kapcsolódó tárgyi eszközök funkcióvesztését jelenti. Ez a határszerep teszi beszédessé, néprajztudományi és tágabb társadalomtudományi szempontból is relevánssá a tárgyat.
A porta kapuja megszűnik portál lenni. A külvilág már nem a kapun keresztül lép be a személyes életvilágba. A postaláda már nem közvetítő csatorna távoli helyek és személyek, az egyén és a különböző intézmények között. A papíralapú kommunikáció elhalványulásával párhuzamosan a postahivatal mint állami intézmény is fokozatosan leépül. A nyomtatott újság, a kézzel írott levél és képeslap, illetve az ezekhez kapcsolódó szokások és habitusok, tárgyak és eszközök elveszítik mindennapi szerepüket, amelyet már a nosztalgia sem tart életben. Az analóg írás ritualizálódik, a hozzá kapcsolódó tárgykultúra, ahogy ez a házilagos postaláda is mutatja: muzealizálódik.
Szöveg: Bakos Áron Fotó: Sarnyai Krisztina